Yrensal megrázkódott az undortól, figyelmét nem kerülte el a fogolyból áradó méltóság. Dermaul királynője ki nem állhatta a látványát. Az arvellasi pallader az új idők teremtményét képviselte: az öntudatos férfit, akinek léteznie sem lett volna szabad.

Tovább olvas...

Mint azt már jeleztük, elkezdődött a novellák publikálása honlapunkon. Igyekszünk minden művet a világának megfelelő kontextusba helyezni, így szép lassan minden világ kapuja megnyílik majd a látogató előtt.

Tovább olvas...

Elsőként maga Solas vette észre, hogy valami nem stimmel. Az előttük lévő út elmosódott, a homály egyre erősödött, a túloldalon pedig… mintha két ember állt volna. A férfi egyetlen kézmozdulatával megálljt parancsolt a menetnek, ő maga pedig közelebb óvakodott a különös jelenséghez. Még sosem látott ehhez hasonlót, a másik oldalon… minden olyan világos és színes volt. Nem evilági. Solas döbbenten bámulta az előtte kibontakozó képet, majd váratlanul iszonyatosan erős fény villant. Mintha az a színes világ cserepeire robbant volna, a lovag úgy repült ki a nyeregből, akár egy magatehetetlen rongybaba. A fényrobbanás olyan erős volt, hogy még a mögötte menetelő sereget is szana-szét szórta, a kis erdei utat testek borították be, morgó, nyögdécselő, káromkodó kreatúrák.

Tovább olvas...

Aztán sötét idők köszöntöttek a birodalomra; a nyugati barbár törzsek előretörését nyögte az ország, a környező királyságok pedig, ahogy megneszelték a vérszagot, szintén lecsaptak a meggyengült államra. Vérzivataros idők voltak; Kalleth Narippurt nyugatról barbár hordák érték el, délről a Naraminiai Királyság hajói vették blokád alá; Dél kapuja harapófogóba került. IV. Temerith, Tarralemtún királya elindította felmentő seregét a szárazföldön azzal a paranccsal, hogy támadják oldalba a barbárokat, a tengeren pedig a királyi hajóhad közelített az ellenséges blokád felé.

Tovább olvas...

Talán ez a lagymatag érdeklődés tette, a végtelenség renyhesége, hogy a változás csak lassan körvonalazódott benne. Mivel önmagában létezett és a világ benne, először nem tűnt fel, hogy ez valamikor észrevétlen megfordult: ő került a világba, annak is csak egyetlen, apró szeletkéjébe. Ez a kicsiny megnyilvánulás-darabka egy bokor volt, és Aurhos a szúrós ágak nagyon is közvetlen érzékletére eszmélt. Rég érezte a fájdalom fizikai valóját és akkor is másképp. Tudta: valami nagyon nincs rendben.

Tovább olvas...